: Volt itt minden, mint a búcsúban

Rögtön az elején belevinném mondandómba a személyes szálat, hiszen azt a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy első BLASZ III-mas mérkőzésemen kapusként fogok debütálni. Ebben a csapatban szinte már minden poszton megfordultam, de meglepő volt, hogy erre most került sor.

Két kapusunknak sajnos még nem rendeződött teljes mértékben a játékengedéllyel kapcsolatos adminisztrációjuk, így 74 percen át jómagam, majd a meccs végéig Tyukodi Tibi lett alkalmi hálóőr.

Fontosabb azonban az, ami a mezőnyben történt. Végig domináltuk a mérkőzést, amit az is bizonytít, hogy mindig mi szereztük meg a vezetést. Azt kaptuk az ellenféltől, amit vártunk. Biztos védekezésből kiindulva igyekeztek megjátszani elől lévő gyors embereiket. Az is tökéletesen látszott, hogy egy bajnoki mérkőzés mennyivel másabb iramában és hangulatában.

A védelmünk jól állt a lábán, ha a konkrét támadásokat kellett hatástalanítani, a három kapott gól rögzített helyzet utáni szituációból született, amiből legalább kettő elkerülhető lehetett volna normál körülmények között.

Ami a támadójátékot illeti, arra különösebb panasz nem lehetett. Megvoltak a beindulások a védők mögé, Ötvös Roland, Horváth Gabi révén érkeztek a jobbnál jobb labdák. Kellő gyorsasággal és dinamikával mozogtak a támadóink. Jóni Norbi és Takács Gabi a széleken bizonyult aktívnak, center pozícióban Huszár Attila volt szinte megállíthatatlan, mellé gyakran zárkózott fel Tyuki, így nem egyszer négy csatárral is rohamoztunk.

A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy sajnos Lujó a kiállítás sorsára jutott a második félidő derekán, egy kemény becsúszást követően megkapta második sárga kártyás figyelmeztetését. Mivel akkor már az ellenfél is megfogyatkozott létszámmal játszott, újfent kiegyenlítődtek az erőviszonyok, és jobban megnyíltak a területek a csapatok előtt.

Feszült légkör uralkodott a pályán, amit a játékvezető ténykedése inkább csak jobban felkorbácsolt, semmint nyugtatólag hatott volna, de ezen meg kell tanulnunk felülemelkedni, és menni előre, gólokat szerezni. Idegeskedjen az ellenfél inkább.

A találkozó végéig minden nevezett játékosunk lehetőséget kapott, és mindenki hozzátette a magáét. Halászi Dani higgadtan értékesítette a jogosan megítélt tizenegyest, Nagy Krisztián vagy Fekete Árpi pedig kis szerencsével akár végképp el is dönthette volna a mérkőzést a javunkra. Az ilyen összecsapások után szoktuk mondani, hogy inkább két pontot veszítettünk, és nem nyertünk egyet ezzel a döntetlennel. Nem érdemes azonban bosszankodni. Két nyerhetőnek tűnő hazai mérkőzés következik egymás után, ahol minden bizonnyal ugyanígy meglesznek a lehetőségeink a gólszerzésre.

Jó úton járunk, folytassuk a megkezdett munkát!

Hajrá Csepel, hajrá CsHC!